Tegnap belenéztem a tükörbe, és meglepődtem, mekkora lett hirtelen a hasam. valahogy mikor hazamentem karácsonyra Csabára, nem tűnt ilyen nagynak. Ráállok a mérlegre, híztam. Na, most már megnézem, mekkora most ez a gyermek, indokolt-e már ez a nagy pocak...
Hát úgy meglepődtünk S.-vel, hogy gyermekünk már 20 centis!! Nézem a vonalzót, hú, hát az nem kicsi azért! Mondjuk ilyenkor még nagyon vékonyak, és könnyűek, tehát azért súlyban nem olyan számottevő de az nem csoda, hogy most már kívülről is lehet érezni a rugdosást, nem csak én érzem.
Ez a kép egy kicsit morbid, de látszik rajta a méretarány:o)
Csabán anya érezte meg most először, ahogy rúgott egy nagyot a bébi, aztán tegnap itthon csak addig rohangáltam a S. nyakára, hogy "na most fogd meg", amíg végre neki is rúgott egyet a tökmag, de azért nem volt olyan határozott:o) Lényeg, hogy most már jön ez a hasfogdosós időszak:o)
Eddig tartott az az időszak, amíg nem éreztem "terhesnek" a terhességet, most már egy picit azért akadályoz a hasam, főleg Kendrával. Mert pl. ha felveszem, akkor egész a hasam fölé kell emelni, és persze csúszik lejjebb, és ha tartani kell egy ideig, akkor már nyomja a hasamat. Meg ha ülünk a földön, játszok vele, akkor elég nehéz előrehajolni. Na de lesz ez még rosszabb is!
Egyébként a hasméreten kívül semmi kellemetlenség nincsen most a terhességben, a rosszullétek a 11. héten teljesen elmúltak, most már akkor sem vagyok rosszul, amikor beveszem a vitamint. Még nem jött elő a viszketegségem sem. Most mondta Editke, hogy azt hallotta, hogy a terhességi toxémia 2., 3. stb terhességnél nem túl gyakori, inkább az elsőnél. Ez jó hír! Hátha megúszom most. Meg a vizesedést is szívesen kihagynám! A vérnyomásom jelenleg tök jó alacsony, 110/60. Január 2-án megyünk UH-ra!
Lelkileg azért nagyon más a második terhesség. Nem tudom, mások hogy vannak vele, engem az első terhességnél minden nap minden percében csak a bébi foglalkoztatott. Egyfolytában olvastam, sok sok könyv, interneten elmentett kedvenc site-ok, letöltött program, amiből követhető hogy mi történik hétről-hétre a pocakomban, terhestorna, terhesjóga, tudatosan összeállított táplálkozás, sok hassimogatással, ábrándozással töltött pihenés. Emlékszem, még sétálni is jártunk S.-vel, hogy mozogjunk, friss levegőt szívjunk.
De most? Itt van Kendra, akit nem az interneten vagy ultrahangon tudunk követni, hogy mekkora lehet, hanem itt növekedik, fejlődik a szemünk előtt, minden nap csinálja a fesztivált, ámulatba ejt minket, ő a téma, kész. Persze Gabika is egyre többet jön szóba, de úgy érzem, őrá igazán nagy hangsúly akkor fog helyeződni, ha már itt lesz velünk, kézzel foghatóan.
Lelkifurim is van emiatt egyébként, főleg a kajálás és a mozgás miatt. Ezekben sokkal jobbnak kéne lennem, nem szabadna, hogy kevesebbet kapjon meg tőlem magzati korában, mint Kendra. Asszem ezt most jó is hogy leírtam, mert csak elfolyik az idő, de most hogy ezt így tudatosítottam magamban, ezentúl jobban oda fogok figyelni ezekre.