Nehézkes ez az időszak, olyan beteges vagyok. 

Karácsonykor, 23-án kijött rajtam valami hasmenős-hányós  betegség, ami nagyon megviselt. Ugyanolyan volt, mint a kalici. Egyik nap brutális hányás-fosás, másnap iszonyú gyengeség. Persze S. is elkapta, úgyhogy Csabán én rontottam el a karácsonyt, Cegléden meg ő. 

Akkor még úgy voltunk vele, hogy "na majd a szilveszter!". Aha, hát az sem jött össze: 30-án már nem kaptam levegőt az orromon, és ha nyeltem egyet, bedugult a fülem. Másnap ez iszonyú erölködős köhögéssel párosult, így készülődtem az estére. 

De ha ez nem lett volna elég, a hűtően megfagyosodott tészta gyúrásával olyan szinten erőltettem meg a karomat, hogy már aznap este éreztem, hogy fáj, éjszaka már potyogtak a könnyeim, kentem fastum géllel, semmi javulás. Gyógyszert nem vehetek be. Nem aludtam semmit, úgyhogy reggel sírva keltettem S.-t, hogy vigyázzon a Pöttömre, én megyek aludni. 11-ig aludtam, kezem 1 fokkal job volt, de iszonyú fájdalom így is. Egész nap pizsamában, szerpentin és pezsgősüveghalom tetején fetrengtünk. Jól kezdődik a 2013.

Másnap reggel felkelek: hoppá, tök jó a karom! Felállok, hát belenyilall a hasam aljába. Na ez meg már mi a rühnye! Még sántikálva elmentem vezetni, de hazafele már nagyon fájt. Itthon nézem, hát jobb oldalt egy pukli. Mi ez daganat? Rákerestünk, á biztos nem az. Pont hívott Zita, neki mesélem, erre mondja, hogy ez lágyéksérv, neki is ez volt, nem fog elmúlni (a fájdalom igen), meg kell műteni.

Na bennem már lepergett, hogy emiatt nem fogok tudni vezetni, nem lesz jogsim, a műtét akkor lesz, mikor S. USÁban, Pöttömöt nem tudom emelgetni, nem tudok költözködni, minden összeomlik. Nagyon összeomlottam, végigbőgtem a délutánt, nem akartam, hogy az amúgyis nehéz pocakosságot még ilyenek súlyosbítsák. Mármint nem most nehéz, hanem az utolsó 3 hónapban.

Elmentünk Raft-hoz, ő is ugyanazt mondta, mint Zita, de akkor már egy kicsit megnyugodtam, mert mondta hogy csak addig ilyen fájdalmas, amíg jön kifele a sérv.

És ma reggelre már tényleg alig fájt.

Eszembejutott, hogy nekem már volt egyszer ilyen. Még Kendrával való terhességem előtt.

Akkor is bedagadt az egyik oldal és fájt, de másnapra elmúlt, nem is foglalkoztam vele. Kendrával nem jött ki, de most, ettől az iszonyú köhögéstől, erőlködéstől kijött. 

Hát ez van, mostmár megbékéltem, most jobban érdekel a jövő csüt., amikor megyünk velőcső záródási rendellenességeket szűrő vizsgálatra. Lényeg, hogy a babával minden rendben legyen!

Egyébként most kezd ropogni a gerincem, meg fájdogálni a derekam, de csak enyhén. Ugyanígy volt Kendrával is.

Viszont a vérnyomásom alacsony hál'Istennek, ez reményt ad arra, hogy hátha nem lesz megint toxémiám.

Na ennyit magamról, ennyit a panaszkodásból:o)