Apa elutazott Amerikába. Telepakoltuk a napjainkat programokkal, hogy minél gyorsabban teljen az idő. Sokszor jár az eszembe, milyen lehet 3 és fél hétig Kendra nélkül, de nem tudom elképzelni sem... Most készülök őt 3 napra otthagyni Cegléden, de már arra is nagyon ésszel kell készülnöm, hogy amúgy mennyi hasznos dolgot meg tudok így csinálni majd, de amúgy nem szeretek nélküle lenni. Főleg este olyan fura lefeküdni úgy, hogy nincs a közelemben. De közben meg feldob, hogy tudom, mekkora szórakozás neki Mamáéknál. 

Mindig úgy rakom be este az ágyba, hogy megsimogatom a homlokát, és mondom neki, hogy anya is nagyon szeret, meg apa is nagyon szeret. És mostmár sosem tudom ezt elmondani, mert amikor mondom hogy anya nagyon szeret, akkor kiveszi a tápit a szájából, és kérdezi hogy "Apa?", és akkor mondom neki hogy ő is nagyon szeret, és mostanában amióta elment Anya, azóta még egyet kérdez, hogy "Margó"? és akkor mondom hogy igen, Margó is nagyon szeret:o) És akkor szopizik tovább:o) De meg kell zabálni közben.

Anyát elnevezte Margónak:o) Nagyon vicces:o) De legalább már meg tudjuk valahogy különböztetni hogy melyik mamáról beszélünk...

Margó mama itt volt pár napot, és sokszor olyanokat röhögtem, mikor dolgoztam a gépnél, ők meg minden babát plüssfigurát bepelenkáztak, és ott sorakoztak sorban a kanapén, és Kendra vagy 10x elmondta hogy "bekakájá":o) Meg amikor pöröl, az is nagyon cuki, totál halandzsa nyelven úgy tud ripakodni, csak úgy mondja, mintha egy másik nyelven beszélne, és minden szónak lenne értelme. 

És utánozza azt, hogy az ujjammal "fenyegetem", mikor rászólok valamiért, hogy nem szabad. Rázza ő is azt a kis pálcika ujját! De már annyira tudja, hogy mikor csinál rosszat, rögtön rámnéz és rázza az ujját. De hogy maradjon így komoly és szigorú az ember, ha ezt csinálja? :o))

Véget ért az a korszak, amikor még le lehetett írni, milyen új szavakat tud. Mert már "túl" sokat. Ahhoz, hogy leírjam. Inkább csak az aranyosakat írom:o)

A nuna még mindig az egyik kedvencem, és néha úgy mondja, hogy nunája:o) az is irtó cuki! 

Ha kér valamit, rámutat és egymás után 100x mondja hogy "adom". De olyan rövid á-val az elején, annyira édes!

Reggel mondja hogy "gójegel"! (Jó reggelt) de olyan dallamosan... áhh!

Meg mikor kérdezem tőle reggel hogy na menjünk igyunk egy jó tápit, anya meg egy jó kávét, akkor mindig azt mondja hogy "Jó":o)

Nagyon sokszor mondogatja, hogy gitár meg pengető, "Gi-gá" és "Pam", ezek a tárgyak nagyon megfogták.

Mikor legózni akar akkor mondja hogy "épí".

A lufira meg mindig mondja hogy pupaton, vagy pupano, mert Marcival pukkantották ki a lufikat:o)

Marcit úgy hívja, hogy Magika:o) Na hát ez! Szenzációs:o) 

Na ennyit a szavakról, bár még tudnám sorolni!

Itt voltak Mergiték is, hú, jól telepakoltuk programmal azt a pár napot, annyira jól sikerült! Nagyon nagyon jó volt, hogy itt voltak! Annyira bánom, hogy nem volt fényképezőnk (S. elvitte), mert annyi mindent meg lehetett volna örökíteni! 

Volt nagy Ikeázás is, olyan jól sikerült, pedig azért nem egyszerű babakocsival, 2 gyerekkel, metróval, átszállással, stb, de nagyon ügyesek voltunk. Pipi még egy jó fogást is nyélbe ütött, egy felemás sztreccskesztyűt az aluljáróba 300-ért:o) Jól van tudom hogy végül nem volt felemás! Nem úgy mint a csizmája, há-há:o)) Jó sokat röhögtünk:o)

Most voltunk először úton babakocsi nélkül!

Ez nagy vízválasztó volt nekünk! Elgyalogoltunk a Klinikákig, Kendra csak úgy kapkodta a virgácsait, olyan édes a kis tökmag abba a nagy kabátba, sapka, sál, és csak néz maga elé, fogja a kezem és megy amerre vezetem:o)) Ceglédre mentünk. Tök simán ment minden! Szeret gyalogolni, nem lusta (egyelőre)!

Ott is olyan vidám hétvégénk volt, örök emlék marad, Mamáék nagyon megszínesítették nekünk! Csak apa hiányzott!!

Apával beszélünk minden nap skype-on, volt, hogy Kendra simogatta a képernyőn az arcát apának! Na hát akkor meghasadt anyai szívem! Olyan sokat gondoltam erre utána, hogy milyen hatalmas világrengető dolgok ezek, soha nem érzett érzések, mikor attól vagyok boldog, hogy látom, a kislányom hogy szereti az apukáját, és látom Sidi arcán azt az imádatot, azt a meghatottságot... Tényleg annyira megtöltötte az életünket, új értelmet adott, és új érzelmeket - folyamatosan! Megint csak az a régi kedvenc versrészletem jut eszembe: 

"Túl az értelmen, ősi életem gyökereivel fogódzom beléd,

s látom magam benned, akár egy metszett tükörben,

ahogy te is magadat láthatod bennem boldog mosollyal,

színeiddel az örök ellentéteket ellensúlyozod, 

fényeiddel a láthatatlan ösvényt világítod meg,

s én vándorolok benned egyre önfeledtebb nyugalommal."

Tényleg úgy érzem, hogy egyre jobban "válok anyává". Kicsit hülyén hangzik, de egyre mélyebben tudok megélni dolgokat, biztos a terhesség is sokat nyom a latba, hogy még érzékenyebb vagyok, de tényleg annyira tudom élvezni az együtt töltött időt, hogy úgy érzem most, hogy soha nem is szeretnék mást csinálni, mint gyesen lenni vele itthon:o) Fura hogy egyszer még ugyanúgy visszaállok dolgozni, ők oviba, suliba járnak majd, és nem róluk fog szólni 0-24-ben az életem. Örülök is, hogy most vagyok terhes, amikor még ennyire élvezem az egész kisgyerekezést, mert azért előbb utóbb mindenkinek kialakul az igénye arra, hogy visszamenjen és ismét "hasznos tagja" legyen a társadalomnak, legalábbis a körülöttem lévők közül sokan átmentek már ezen. 

Nekem még most nem hiányzik ez, bár lehet hogy azért sem, mert azért dolgozgatok közben.

Jó kis munkáim vannak mostanában, élvezem.

Visszatérve Kendrához: Most van sztem a szep. szorongás második felvonása, ahogy azt már vártam is másfél éves korban, így is írja a szakirodalom. Szerencsére olyan helyzet ritkán van, amikor csak én vagyok neki jó, senki más. De van ilyen.  Viszont ami markánsabb, azok az éjszakai megriadások. Úgy fel tud sírni és azonnal szinte mászik ki a kiságyból, keres. Azt olvastam, hogy erre az a legjobb, ha magunk mellé vesszük és megnyugtatjuk. Persze aztán később ügyesnek kell lenni, amikor már nem szep. szorongásról van szó, csak sima "hisztiről". De ha belegondolok, én annyira nem vagyok ennek ellene, hogy hajnalban átjöjjön hozzám. Nekem inkább az a fontos, hogy egyedül aludjon el, hogy bárki meg tudja ezt helyettem is csinálni. Szóval hogy ne legyek pótolhatatlan. Ez meg működik is hál'istennek.

Jaaj még egyet muszáj leírnom!

Itt ültünk a szőnyegen, és valahogy odavert véletlenül a fejemnek egy játékot. De nem is fájt meg semmi. Ő is játszott tovább, de pár másodperc múlva rám nézett, elmosolyodta magát, és határozott mozdulattal odalépett hozzám, átölelt és megpuszilta, ahol megütött, és azt mondta, hogy "szeje."

Na ettől nem tértem magamhoz utána percekig! Annyiszor mondom neki, hogy úgy szeretlek! És azokból a szitukból, amikben ezeket mondom neki, meg abból, hogy ezt mindig ölelések, puszik közben mondom neki, illetve meghatott helyzetekben, ebből ő már rájött szerintem, hogy mit is jelent az hogy szeretlek. Jaaj olyan kis okos, érzékeny. Elolvadok!!

Apa gyere haza, mert már nagyon hiányzol nekünk és olyan jó lesz bemutatni az új tudományokat!! :o)