Vasárnap Gabika egyszerűen velőtrázóan sírt, és persze pont akkor, amikor rántott cukkínit csináltam, ami jó pepecselős és ottállós, szóval S. volt addig vele, de semmi nem használt. Közben Kendra is ledobta a láncot, már fáradt volt, közeledett a déli alvás, de nem tudtam elképzelni, hogy fog ágyba kerülni, minden olyan kaotikus volt, szerte széjjel minden, még ebédelni kéne, még megpisiltetni, pelenkázni, Gabikának kéne egy tápit csinálni mert nincs időm megszoptatni de már kikészül teljesen, szóval az lett belőle hogy mind a két gyerek sírt, sírt, aztán Kendra adta fel először: Elaludt félig állva a kanapénál. Akkor gyorsan csináltam egy tápit, Gabika megitta és üvöltött tovább, úgyhogy pont addig szenvedtünk vele, amíg kihűlt a kaja és ugye az hidegen már...
És mire megettük a kaját és Gabika kezdett elaludni, Kendra kiáltott hogy kell pisilni, jó akkor bili, kakilás, álom kimegy a szeméből, és folytathatjuk a napot - ez a csendes pihenő nem jött össze...
De Kendra olyan nyűgös volt, mindenért elkezdett sírni, hogy végül 2 óra múlva beraktuk az ágyba, és hagytuk ott nyávogni, sírni, legalább félórát, háromnegyed órát. Aztán megesett a szívem rajta és kivettem.
Ez így leírva még tűnhet átlagosnak is, de egyszerűen minden annyira rosszá változik, hogyha ordít közben egy gyerek. Nagyon nehéz elviselni azt a vörös fejjel üvöltő hangot... Mikor kicsit csend lett, mondtam S.-nek, hogy ha most nem szoptatnék, úgy belekortyolnék egy üveg pálinkába, mint a huzat. Mondta, hogy ő is, ha nem lenne antialkoholista.
Mióta kikapta ezt a napot, már nem néz rám olyan fejcsóválva, mikor valakinek panaszkodom a kétgyerekes élet viszontagságairól....
Még a balatoni nyaralását is lemondta, mondván, hogy mi van, ha kikapok egyedül egy ilyen napot....
Ezt egyedül tényleg ... finoman fogalmazva, khmm, kihívás....
Az az egy szerencséje van Gabikának, hogy mindig mikor produkál egy ilyen napot, másnap valahogy olyan gördülékenyen mennek a dolgok és egész egyszerűnek tűnik a dolog. Olyankor töltődöm... :o)
