Ezen az érdekes dátumon, 2012. 11. 22-én ért minket a nagy boldogság, hogy megtudtuk, aki a pocakomban nő, növexik, az bizony egy EGÉSZSÉGES KISFIÚ!
Istenem, olyan fura érzés, új, más érzés, mint mikor Kendrát vártuk! Örülök neki, hogy ezt az érzést is átélhetem, és hogy lesz nekem is egy olyan sírig tartó szerelmem, mint Mergitnek, Zitának, Editkének, Emikének, stb. Természetesen Kendrával is ezt érzem, de valahogy egy anya-fia kapcsolatot mégis mindig kicsit másnak láttam! Nem jobbnak vagy rosszabbnak, csak másnak, vonzónak, amit szerettem volna átélni én is!
Egyelőre olyan nehéz elképzelnem pl. S.-t fiús apukának:o) Olyan jó, hogy ilyet is átélhetünk!
Nagyon kedvesek voltak a klinikán, persze 30 ezerért ez talán el is várható... Volt egy vérvétel, aztán behívtak az UH-ra, bevonultunk mindhárman, Kendra csak lesett, mikor látta, hogy egy idegen pasi "simogatja" anya hasát:o) Úgy lestem a képernyőt, mikor jelenik meg először az a csodálatos csecsemő-alak! Mert úgy bennem maradt, hogy mikor Kendrával mentünk ugyanerre a vizsgálatra, akkor úgy leesett az állam, hogy a legutóbbi UH után, amin csak egy láthatatlan pötty látszódik, hirtelen elénk tárult egy kifejlett ember. Körmökkel, szemmel, szájjal, orral, dobogó szívvel... És most remegve vártam, hogy mikor jelenik meg újra ez a kép. És akkor megjelent! Gyönyörűen ücsörgött:o) Két kis keze behajlítva, gyönyörű kis turcsi orrával:o)) Ugyanolyan volt, mint Kendra:o) Csak néztem-néztem közben a doki arcát, mit lehet leolvasni, de elég hamar megtörte a csendet, és mindig mondogatta, hogy mi az, amit épp rendben talál. Szépen egymás után mindent.
Aztán egyszer csak megkérdezte, hogy a neme érdekes lehet-e. Vékony egér hangon válaszoltam, hogy igen... annyira át tudtam élni a pillanat jelentőségét, hogy most megtudjuk, hogy rózsaszín vagy kék, hogy babák vagy autók, hogy nőnapon ő köszönt-e vagy őt köszöntik, hogy ő kéri meg majd valaki kezét, vagy őt kérik meg, stb...
És akkor rövid dobpergés után megszólalt a doki: ez egy kisfiú.
Fú de kitört belőlem egyszerre a sírás és a nevetés, csak úgy ugrált a pocakom, rajta az ultrahanggal:o) S.-vel csak néztünk egymásra, olyan jó lett volna megölelni, de neki Kendrát kellett istápolnia, ettől függetlenül ugyanazt éreztük mindketten:o))
Mikor kijöttünk, ordítottam is egyet, annyira kitört belőlem az öröm! Persze a legjobban annak örültem, hogy egészséges! Ez a legfontosabb!!!
Jó volt utána felhívni mindenkit a jó hírrel, és a FB-ra is kitettem az It's a Boy feliratot, amire pár órán belül már több, mint 100 like-ot kaptunk:o))
Mindig változnak bennem az érzések, mindig jönnek újak, nemhiába van kitalálva ez a 9 hónap! Úgy érzem, az első 3 hónap most egy kicsit "kimaradt", és féltem, hogy ilyen lesz az egész terhesség, hogy csak úgy "mellékesen" van Kendra mellett. De most 1-2 hete kezdtem egyre érzékenyebb lenni, egyre többször meghatódni, elgondolkodni, a Ringatón is úgy bőgtem most szerdán, mikor azt énekeltük, hogy
"Aludj el, magzatom, napom fénye,
Életem egyetlen szép reménye.
Örömest ringatlak,
Szívemből óhajtlak,
Aludj, aludj.
Aludj el, fiacskám, rózsaszálam,
Aludj el, violám, én zöld ágam.
Örömest ringatlak,
Szívemből óhajtlak,
Aludj, aludj."
És akkor fogtam a hasamat és simogattam, és Kendra a végére pont odarohant hozzám akkora vigyorral, és belekucorodott az ölembe... Akkor ott úgy éreztem, hogy ennél már nem lehetnék boldogabb... Az anyaság... hihetetlen...
Szóval érik, érik bennem a dolog... minden értelemben.
A másik ami mostanában történt, hogy voltunk Krisztikééknél, és Liának most olyan korszaka van, hogy egy percre sem viseli szívesen, ha anya nem vele játszik. Nagyon kellett igyekezni, hogy egy egy pár mondatos beszélgetést be tudjunk szúrni, amíg nem gurul be hogy nem vele foglalkozunk. Aztán hívtam Nusit, és mondja, hogy Pepe is pont ilyen, és minden gyerek. Mert mit csináljon egyedül, csendben? Hát tök igazuk van. És akkor hirtelen elöntött egy érzés, hogy Istenem, de jó, mire Kendra ebbe a korszakba ér, addigra már ott lesz neki a kistesója, akivel lehet majd játszani... Ha nem is babázni - kisöcsivel - de csak tudnak együtt is ökörködni valamit:o)) Szóval hirtelen úgy megörültem ennek!
És hát olyan sorsszerű ez, Tas is hogy megmondta, hogy gyors egymásutánban egyik fiú, másik lány. Ez így volt nekünk megírva. Bárcsak tudtuk volna ezt azokban a reménytelen hónapokban, mikor olyan sokáig próbálkoztunk sikertelenül...
Mikor hazajöttünk, S.-nek indulnia kellet aranylemez átadóra. Akkor mondtam neki, hogy érzed te is, hogy ez a nap már nem lehet boldogabb? És hogy mennyi hálával tartozunk az égieknek? Este fogok is imádkozni, hálát adni, amiért beteljesedett az, amiért tegnap este imádkoztam... És amiért egész életemben... Hogy boldog családi életem legyen....